Az előzmény:

 Már tervezgetem a januári Yours Truly időpont óta, hogy februárban próbára teszem magam. 25 km még soknak tűnt, viszont nagyon ritkán futok ilyen hosszút, és nem hagyhattam ki a tapasztalatszerzés és a szervezett körülmények miatt. Kíváncsi voltam, tavaly óta mennyit fejlődtem, amikor úgy 16 km után már elég szenvedősre vettem a figurát az első félmaratonomon. A tervem a táv teljesítése volt, mindenféle időcél nélkül. És a közelgő Rotary félmaratonra való felkészülésembe is éppen beleillett ez az edzés, igaz kicsit hosszabb volt az előírt távoknál.

Sokáig nézegettem a gmaps pedometert, merre kellene elindulni, ne a körúton körözgesek, hanem vállaljak be valami extrémet önmagamhoz képest. Mivel nem találtam megfelelő útvonalat, és titkon féltem kicsit attól, hogy hogyan oldom meg a frissítést, és mi van akkor, ha esetleg nem bírnám teljesíteni a távot, letettem eredeti tervemről. A cél két hosszabb körútkör, egyenként 7 km, egy 6,5 km-es normál kör, és kiegészítésnek a kisebb körön (1,5 km) 3 kör volt. A frissítést itthon oldottam volna meg, a kiegészítő körök közben.

 Hétközben két 10 km-es futásom volt, és egy rövidebb 7km-es. A 7 km-es táv kicsit megijesztett, már régen van egy dudor a bal bokámon, ami néha elkezd vacakolni. A háziorvos szerint valamikor megerőltethettem, és azért maradt ott, amíg nem zavar, addig csak szépséghibaként kell kezelni. Ezért persze nem fogok rohanni a „plasztikai” sebészetre, szerintem többet ártana mint használna. A lényeg, hogy a 7 km közepe fele kisebb fájdalmat éreztem az említett területen, a futás után pedig nyomásra és tempósabb lépésekre érzékennyé bált a bokám. Így veszélybe került a Yours Truly tervem. Lóbalzsammmal kenegettem, és vizes ruháztam a bokámat, próbáltam pihentetni. Így nem is terveztem, hogy szervezett körülmények között teljesítsem a távot.

 És akkor jött a lehetőség: van egy szabad hely a kocsiban Debrecenbe, a DKM által szervezett futásra. Igent mondtam.

A bemelegítés:

Reggel, ahogy felkeltem, a szokásos reggeli után bokaellenőrzést tartottam. Mivel tünetmentesnek bizonyult, reménykedtem benne, hogy bevált a „gyógykúra”. Az idő nem tűnt túl hidegnek, az előző napi intenzív napsütés is sok jót ígért. Felvettem a futóruhámat, pakoltam némi ásványvizet, és elindultunk Debrecenbe.

 A mikor fél 10 körül megérkeztünk, még csak 1 futót találtunk a rajt helyét, kis idő múlva viszont megérkeztek a szervezők. Nem jellemző rám az ilyen korán érkezés, amikor busszal közelítek meg egy versenyhelyszínt. Elmentünk, melegíteni, kocogtunk pár száz métert, aztán felvettük a rajtszámokat. A többiek érdeklődtek, hogy biztosan lefutom-e a 25 km-t, mivel az nem szükséges a félmaratonhoz, viszont kis hezitálás után kötöttem az ebet a karóhoz. Ketten választottuk a 25 km-es távot, két futótársunk pedig rövidebb, de intenzívebb távot vállalt be. A rajt időpontjában elég hűvös volt, a napsütésnek nyoma sem volt.

Nézegettük a pályát, mivel az néhány helyen elég jegesnek bizonyult. Melegítés közben el is esett egy futó, de szerencsére épp bőrrel megúszta. Viccesen megjegyeztük, hogy talán korcsolyával egyszerűbb lenne kivitelezni a 25 km-t.

 Szerencse volt, hogy volt nálam stopper, mert nem volt központi időmérés. Utólag átgondolva ez megoldható lett volna úgy, hogy nem a 5-10-15-20-25 km-es távok céljai lettek volna különböző helyen, hanem a rajthelyek. Így mindenki egy helyen érkezett volna be, egyszerű időméréssel. Erre a későbbiekben lehetne építeni. Kicsit féltem tőle, nehogy elszédüljek a körözgetésben, és nehogy elszámoljam magam, mert a 25 km megtételéhez 15 körre volt szükség. A pálya teljesen sík volt, és kerékpárúton vezetett, a gyalogosok nem zavartak futás közben.

A futás:

Nincs sok tapasztalatom, de tudom magamról, hogy a frissítés néha megtréfál kis gyomorgörccsel, vagy egészségügyi szünettel. Így az első körökben nem terveztem, hogy frissíteni fogok, hanem a táv 1 harmadánál, az 5. körben akartam megejteni az első alkalmat.

Az első körök kényelmes tempóban teltek, a vágtázók, és a rövidebb távot teljesítők előre haladtak, viszont én ezt nem tekintettem versenynek, hoztam a szokásos futósebességemet. Próbáltuk felmérni a pályát, elkerülni a jeges pontokat, amiből szerencsére csak a rajt egyenesében találtunk számottevő mennyiséget. 2-3 nagyobb jeges tócsa is volt, azokat kikerültük, viszont kétszer így is víz kötött ki a cipőmben, ami szerencsére hamar megszáradt, nem hátráltatva a további futást. Az első körök egész jól mentek, pláne mert ez a megszokott távolságom, így csak a 6. körben kezdtem el frissíteni. A tea kicsit forróra sikeredet, így időztem, amíg meg tudtam inni, és ettem egy kekszet is. Ennek eredményeként a 7. kör végén jelzett is a hasam, ami okozott kb 2 kellemetlen kört, de a 9. kör környékére szerencsére minden rendbe jött. Gyakorolnom kell a frissítést, igaz télen kisebb a jelentősége, de a nyári versenyeken ez elengedhetetlen lesz.

Időközben néha megmutatta magát a nap is, a jeges pontok kiolvadtak, futótársam pedig lekörözött. Bár aki 1: 35- ös félmaratonban reménykedik, annak illik is mennie. mint a golyó. A 10. körben még mindig minden rendben volt, már ismertünk minden bokrot a pályán, és fejben sem éreztem azt, hogy meguntam volna a futást. Jött az újabb frissítés, ismét tea, kicsit több és nem annyira forró, illetve megint keksz. Gyomorprobléma most nincs, irány tovább.

A 12. körben éreztem, hogy fáradok, a 13. körben pedig megjött a fal. Tudom ez a maratonnál jön elő, viszont én még a félmaratonnál hosszabb távolságokra nem vagyok felkészülve. Ezek a körök kissé küzdelmesre sikerültek, gondolkoztam újbóli frissítésen, viszont már csak 2-3 kör volt hátra, arra meg minek vállaljak újabb rizikót. Mentem tovább, az utolsó körben már a lábam is alig éreztem. és a combom is jelzett, hogy pihenne már. Még egy kis gyorsítással megelőztem két futót, és a 25 km céljában elfáradva váltottam sétára. A combjaim egyből jeleztek, viszont a fáradtságon kívül nem volt extrém problémám. Elgyalogoltam a célig, folyadékpótlás, eredmény bediktálás, átöltözés, és csapatkép volt a menü. A többiek már vártak rám, így nem sok idő volt pihenni, indultunk is hazafele.

A levezetés:

Az időeredményem 2 óra 13 perc lett, ami 5:20 körüli tempót sugall, 25 km-en. Ennek örülök, úgy néz ki a Rotaryn bőven teljesíthetem a tervem, a 2 órán belüli célba érkezést. A jótékony izomlázon kívül elkezdett ismét vacakolni a csípőm, a szokatlan terhelés megerőltette kissé. De a nap végéra már el is múlt a fájdalom, a kalcium tabletta még mindig hatásos. A jó meleg húsleves tökéletes energia utánpótlásnak minősült. Estére kicsit elkezdett fájni a fejem, gondolatom szerint a szokatlan igénybevétel, a szél, és a fronthatás miatt, ezt viszont egy Algopyrin 1 órán belül rendbe is hozta.

Másnap az izomlázon kívül nem maradt semmi negatív tünete a nagyobb igénybevételnek. A hét eleji regenerálódás után most könnyebb hét következik, szombaton egy gyorsabb tempójú Oxigén Kupa fordulóval. Ezen a héten fordult velem először, hogy 50 km felett teljesítettem egy hetet, pontosan 52 km-t. Nemsokára Rotary, sok pozitív élménnyel és tapasztalattal, úgy érzem, felkészülten várom a versenyt.

Lassan jön az olvadás, és szerettünk volna még egy havas túrát, mielőtt beköszönt a sárszezon. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk hárman Bodaszőlő felé.  Utunk első része még aszfalton vezetett, amint az véget ért, belebotlottunk néhány szánkózóba. Meg is jegyeztük, hogy talán nekünk is elég lett volna csak odáig menni, viszont mi elfogadtuk a kihívást.

Arra tovább

Ezek után meg is szűnt az út, a nyáron jól járható ösvénynek még a nyomát sem találtuk, sok helyen pedig térdig érő hóban gázoltunk. Szerencsére az útvonal mellett húzódik egy sínpár, a mellette lévő köves részt kihasználva haladtunk tovább. A hófúvások egész kellemes lehetőséget tártak elénk, a szántóföldek néhány része kilátszott a hó alól. Így odafele légvonalban próbáltunk közlekedni, aminek meg volt a maga előnye, és hátránya is. A torony egyre közeledett. Útközben meglátogattunk még egy vadászlest, viszont egy nyúlon kívül nem láttunk más elvetemültet, aki ilyen körülmények között járná a pusztaságot. Nagy nehézségek árán, de végül elértük a Csonka tornyot. Kevés időt töltöttünk ott a hideg idő, és a közelgő sötétedés miatt, és már tudtuk, hogy mi vár ránk a visszaúton.

Idilli tájkép

Elértük a célt

Visszafele nem a légvonalas első lehetőséget választottuk, hanem a sínpárt, és a zúzott követ, ami helyenként kilátszott. Ez a rész kevesebb energiát igényelt, mint a térdig érő hó, viszont néhol a követ is elfedte a hó, a hófúvások pedig elég érdekes terepviszonyokat alakítottak ki. Túratársam cipője pedig megadta magát. Szó szerint leszakadt a cipője orra, csak egy magunkkal vitt pótzokni tartotta azt össze kívülről. Viszont a hősies küzdelemnek meg lett az eredménye, elkezdtük felfedezni a magunk által hátrahagyott nyomokat. Mire újból elértük az aszfalt utat, már elég sötét volt, szóval épp kiszámoltuk a túra időtartamát.

Itt jók voltak az útviszonyok

Utólag is elnézést kérek a MÁV- tól, a sínpár mentén odafele, és visszafele is találtunk egy hóból kiálló seprűt. Az egyikkel megajándékoztuk a Csonka tornyot, a másikkal pedig utunk kiindulópontját.

Összesen 16 km-t tettünk meg, bruttó 3 óra 25 perc alatt, eléggé kétséges terepviszonyok mellett. Izomláz garantált, élmény felbecsülhetetlen…

Amikor elkezdtem a Rotary félmaratonra való felkészülést, úgy gondoltam, hogy az előző félig meddig teljesített edzésterv után szigorúan fogom venni a 21 km-es kezdő edzésterv előírásait. Később viszont rájöttem, hogy az Oxigén Kupa versenyei, a "váratlan" hosszú futások, és az időjárás nagyban befolyásolja a felkészülést. Ez pozitív változásokat hozott, és új kihívások elé állított, viszont az edzésterv betartását sikerült minimálisra csökkentenem. Pedig már az asztali naptáramat kitöltöttem március 15-ig, na mind1.

Január vége felé még tartottam egy hétig az edzéstervet.

A hétvégi hosszút nagyjából terepen futottam, nem mertem messzire menni, a sáros földutakon így is majdnem elsüllyedtem néhány helyen. Egy őzcsapatba így is belefutottam, lehettek vagy 30- 40- en. De legalább bejárattam a kutyasétáltatás közben felfedezett területet, jobb idő esetén talán messzebb is el fogok merészkedni. Érezhetően izgalmasabb, és kellemesebb a hosszúkat terepen futni.

Aztán megérkezett a hideg, és a havazás. Az előrejelzések miatt még viszonylag meleg időben futottam egy laza 9-est a hétvégi hosszú után, ami során 3 km-en keresztül elkísért futótársam, hogy bejárassa a kiárusításon vett futócipőjét. Vittem a kutyámat is, később egy 10 km-re is elkísért. Félmaratont azért még nem futtatok vele, de még ezeket a hosszabb futásokat is élvezi. Mostantól 10km-re van hitelesítve :D.

Ezt követően a hideg miatt nem fogalkoztam a 6,5, 5 km-es rövis távokkal, nem volt kedvem mindig beöltözni és rövid időre "megfagyni". Így két 13 km-es futás következett. Ekkor hűlt lefele a levegő, és eléggé fújt a szél is. Ennek meg is lett az eredménye, a teljes futóruházat- arzenál ellenére kétszer is jól átfagytam, de megfázni nem sikerült. A meleg tea, a C vitamin, a langyos zuhany, és a hosszabb nyújtás rendbe hozott. A hideg miatt ezek a futások gyorsabbak voltak kicsit a szokásosnál. Ahogy kijöttem a zuhany alól, elkezdett szakadni a hó, szóval az időzítés zseniálisra sikerült. Innentől az edzéstervben, csak nagyjából a hétre előírt km adagot tartottam, de teljesen más felosztásban.

Szerencsére így elkerültem a vízszintesen szakadó havat, és a kóbór hótolókat, és pihentem egy jót a meleg szobában, és a babérjaimon. Így értük el a mostani hetet, amikor még mindig hideg van, így hagytam a hosszabb távolságokat. A 3 10km- es futás időeredményeinek javulását nagyban befolyásolta az utakon lévő hó mennyisége. Izgalmas futni 2-3 cm-es havon, nagyon jól felfogja a becsapódásokat is, viszont az aszfaltra kitalált cipőm nagyon csúszkált rajta. A bizonytalan talajfogások, és az egyenetlen talaj pedig leterhelte kissé a lábamat. De ezek a futások nagyon jól estek. Egyrészt mert már nem volt annyira hideg, és én is alakalmazkodtam a hirtelen jött hideg időhöz, másrészt pedig a korábbi szokásos 6,5, 7 km-ekhez képest visszanézve az edzésnaplómat, gond nélkül sikerül tartani a rendszeres hosszabb futásokat is. Ez később is nagyban befolyásolja az edzéstervemet, viszont ezzel a változtatással sikerült elérnem a szokásos edzésidők hosszának kitolását, amit januárban célként megfogalmaztam. Egészségügyi problémát pedig nem tapasztalatam, csak néha reggeli rekedtség, és egy reggel nagyjából 1 órás köhögés jött rám, viszont az is elmúlt. Tavaly ilyen tályban futottam bele egy influenzába, viszont eddig szerencsére elkerültek a nyavaják.

A hétvégén bevállaltam egy hosszú futást, két körút, és két kisebb kör társaságában. 8km- nél hazajöttem melegedni, és frissíteni, és már haladtam is tovább. Úgy 12-13 km- ig nem akadt problémám, de afölött kicsit kezdtem fázni, mert a futóruhám ujja újból elázott, és épp a szembeszeles részt sikerült elkapnom az utolsó km-ekre. Az erőtartalékok is merültek kissé, még szoknom kell a 13 km fölötti távokat, viszont további frissítésekkel valószínűleg tovább tudtam volna menni. Így egy kihívást jelentő 16 km-t teljesítettem.

Összefoglalva tehát sikerült az elmúlt időben jelentősen hosszabb távokat futnom, ami az alapozásnak kiváló. Az edzéstervet már csak nyomokban tartalmazza a naplóm, mint ahogy diót és mogyorót néhány olyan élelmiszer, aminek semmi köze hozzá. A januárt egy erős 160 km-el zártam, ha tartom az edzésterv heti kilométeradagját, ezt februárban legjobb esetben sikerül majd túlszárnyalnom.

"Legyen az amit ér!
Legyen mindig szabad a mély
Legyen mindent ismerő
Olvadó... jégmező!!!"